Szeretnék tanúságot tenni a hatodik parancsolattal kapcsolatban. Ha azt nézem, hogy az újságban mennyi cikket olvashatunk ebben a témában, látnom kell, hogy az önkielégítés problémája nagyon sokakat érint. Nem könnyű nyíltan bevallani a bűnömet. ElÅ‘ször félelmemet és szégyenérzetemet kellett legyÅ‘znöm, végül lustaságomat, hogy megírjam e tanúságtételt.
A problémám körülbelül általános iskola ötödik osztályában jelentkezett elÅ‘ször. Sokat fantáziáltam mindenféle szexuális témáról, és ezt csak erÅ‘sítette a sok, színes pornó és erotikus újság borítója. Amikor újságosbódé mellett mentem el, szememmel rögtön ezeket a lapokat kerestem. Aztán el is kezdtem Å‘ket olvasgatni. KezdÅ‘dött a „Bravo”-val (ahol különösen azok az oldalak és képek vonzottak, amelyeken félig-meddig levetkÅ‘zött hölgyek virítottak), majd folytatódott a „Popcorn”-nal és más hasonló újságokkal. KésÅ‘bb a durvább újságok következtek, mint a „CKM”, amely egy nyíltan erotikus lap. És ezzel sajnos még nem volt vége: következett a kemény pornó. Vettem egy újságot és azt mutogattam a haverjaimnak, igyekeztem Å‘ket is rábeszélni, hogy vegyenek Å‘k is, el is vittem Å‘ket egyszer kirándulni, amibÅ‘l késÅ‘bb botrány lett. Azt hiszem nagyon nyitott voltam (és még most is az vagyok) mindenféle pornográf termékre. És ezt csak egyre jobban mélyítettem azáltal, hogy újabb és újabb ingereket kerestem. Ezt csak most értettem meg. Hála Istennek, hogy kigyógyított mindebbÅ‘l!
Egyszer véletlenül megnéztem egy pornófilmet, amely azóta is kísért. Egyes jeleneteit máig föl tudom idézni. Akkortól kezdve úgy néztem a filmeket, hogy csak az erotikus részeket vártam. Emlékszem, milyen ideges lettem egyszer, amikor az egyik adót (mert a minÅ‘séget akartam javítani) éppen egy „akció” elején véletlenül elállítottam. Aztán következtek az internetrÅ‘l letöltött erotikus és pornó képek, amiket sajnos még a haverjaimnak is mutogattam.
Ekkor már nagyon fölgyorsultak az események, ez már függÅ‘ség volt, a szex és az önkielégítés került a gondolataim középpontjába. Sok lány lett a vágyaim tárgya, de mindegyiküket a kinézetük, a méreteik és… a meztelenségük mértéke alapján ítéltem meg.
(Itt szeretném a lányokat önmérsékletre kérni. Ruházatotok alapján akaratlanul mások „vágyának tárgyává” válhattok. Vannak ennél jobb módszerek is, hogy fölhívjátok magatokra a figyelmet. A férfiak szeme más, mint a nÅ‘ké. Azért is van ennyi újság a férfiak számára.)
Ezután már minden borzasztó gyorsan következett. Mindig csak azt vártam, hogy egyedül maradjak otthon, mert olyankor nyugodtan tudtam önkielégítést végezni, közben tévét nézni, fÅ‘leg filmeket, klippeket, divatbemutatókat. Amikor nem voltam egyedül, ugyanezt a fürdÅ‘szobában csináltam. Egyre mélyebbre süllyedtem, és naponta már többször is végeztem. A szexfüggÅ‘ségem egyre nagyobb méreteket öltött. ElÅ‘fordult egyszer, hogy levetkÅ‘ztem egy haverom elÅ‘tt. Már odáig fajult a dolog, hogy homoszexuális és pedofil vágyaim is voltak. Vágyaim netovábbja az volt, hogy pornófilmekben szerepelhessek.
A teljes élvezet érdekében a szex bármelyik formáját vállaltam volna. Ami az egészben a legborzasztóbb, hogy mindez olyan gyorsan történt…
Ma azért adok hálát Istennek, hogy mindebbÅ‘l kigyógyított, már nem is tudom, mi következhetett volna: zoofília, nekrofília, biszexualitás vagy teljes mánia? Elszökhettem volna otthonról, következhetett volna az erÅ‘szak vagy a munka a pornóiparban? Belegondolni is rossz, hogy mi következhetett volna még. Istenem, köszönöm!
Tisztátalan gondolatok zavartak még a templomban is. Köszönöm Istenem, hogy anyám segítségével mindvégig kitartottam az imában, a templomba járás terén. Ami az egészben érdekes, hogy bár eleinte nem is tudtam, hogy mindaz, amit teszek bűn, mégsem szóltam senkinek arról, amit csináltam.
Egyszer csak megszólalt a lelkiismeretem. (isteni közbeavatkozás!) Elmondtam mindent anyámnak, aki segített, hogy találkozzam személyesen egy atyával. A találkozó eredménye bűneim Isten elÅ‘tti megvallása lett, a gyónás szentségében részesültem.
Az elsÅ‘ gyónás után nem tartottam ki túl sokáig. Már nem is emlékszem: egy, kettÅ‘, talán három nap, és újból vétkeztem. Borzalmasan éreztem magam utána. Nem olyan egyszerű a függÅ‘ségbÅ‘l kigyógyulni. Megint gyóntam. És megint elestem. Ekkor teljesen megtörtem: megint önkielégítést végeztem és nem mentem gyónni, egyre mélyebbre húzott ez a mocsár, de késÅ‘bb megint megnyíltam Isten elÅ‘tt. Volt egy idÅ‘szak, amikor a bűnbánat szentségében kétnaponta részesültem, sÅ‘t volt, hogy naponta. A pillanatnyi élvezetre való vágy erÅ‘sebb volt nálam.
Az állandó szentgyónás azért megtette a hatását. Jézus egyre érezhetÅ‘bben beköltözött szívembe. A tisztaság idÅ‘szakai egyre hosszabbak lettek, végül abbahagytam az önkielégítést. Ma, amikor ezt írom, már két éve tisztaságban élek, és ezért hálát adok az irgalmas Istennek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden gondom megoldódott. A bűnös idÅ‘szak mély nyomott hagyott a lelkemben. Máig érzem a bűn hatásait. A Sátán különbözÅ‘ helyeken, különbözÅ‘ idÅ‘pontokban (néha ima közben) kísért. Gyenge pillanataimban, amikor egyedül vagyok, éjszaka, lefekvés elÅ‘tt, sÅ‘t amikor sikereket érek el, gyakran próbálja birtokba venni a fantáziámat. Ilyenkor nagyon erÅ‘sen kell uralkodni gondolataimon. A szemeimen is uralkodnom kell, hogy másképp tudjam az embereket, különösen a nÅ‘ket szemlélni. Hála annak, hogy Isten kiemelt a mocsárból, most teljesen másképp látom a nÅ‘kkel és a szexszel kapcsolatos dolgokat. Tudom, hogy Istennel együtt minden lehetséges. Hiszem, hogy Jézus segít, és ezen dolgozom is, bár néha hatalmába kerít a lustaság.
Jaj, csak ki ne próbálja senki, hogy milyen az önkielégítés! Soha! A függÅ‘ség nagyon könnyen jön és azzal kezdÅ‘dik, hogy „csak egyszer”. Tudja ezt mindenki, aki már megtapasztalta ezt. A pillanatnyi öröm nagy kísértés. Néha szinte elborzaszt, hogy milyen sok az erotika, a szemérmetlenség a tévében, az újságokban, a plakátokon; és hogy milyen gyakran téma az önkielégítés és a szex iskolai beszélgetésekben és viccelÅ‘désekben.
Értsétek meg, ez függÅ‘ség! Kijutni belÅ‘le tényleg nagyon nehéz. De senki se adja föl a reményt a megtérésre. Nehéz, de ez az egyetlen megoldás. A Sátán gyakran kísért és nehéz neki ellenállni. De ne adjátok fel! Isten mindig megsegít. Ne adja föl a reményt senki sem, mert bárhonnét vissza lehet jönni, függetlenül attól, hogy valaki milyen mélyre süllyedt. De nem szabad túl sokáig gondolkodni, mert közben csak egyre mélyebbre sülylyedünk. Nem szabad föladni, imádkozni kell!
Nagy fájdalmat okoz nekem, hogy másokat is megbotránkoztattam. Imádkozom értük is. Gyakran eszembe jut, hogy vajon mit fogok mondani a feleségemnek, nem tudom elképzelni, hogy ebbÅ‘l titkot csináljak. Szeretném neki ajándékozni a tisztaságomat. Még mindig félek az elbukásoktól, ezért kérem, hogy imádkozzanak értem és azokért, akik ebbÅ‘l a függÅ‘ségbÅ‘l már kigyógyultak vagy még küzdenek vele.
Hálát adok Istennek azért, amit értem tett, hogy megmentett a haláltól, hogy utamra sok értékes embert állított (anyámat, a papokat). Remélem, hogy én is segíteni tudok másoknak. Jézus mindenkinek segít!